A Ford Mustang története

 

 

A Ford "vad csikója" azt hiszem, minden autórajongónak megemeli a pulzusszámát. Kevés amerikai izomautó van olyan közel az európai ízlésvilághoz, mint a Mustang. E fantasztikus gép sikere láttán elég nehéz elhinni, hogy mikor 35 évvel ezelőtt megszületett a Fordnál, igazából nem kívánt gyerekként látta meg a napvilágot. 

Pedig ez az igazság; mikor Lee Iacocca (zseniális amerikai tervező, több izomautó fűződik a nevéhez) felvázolta elképzeléseit ifj.Henry Fordnak egy kompakt sportkocsiról, amely négy teljes értékű üléssel rendelkezne, könnyebb lenne, mint 1250 kg és nem kerülne többe 2500 dollárnál, az elutasította az ötletet. Iacocca azonban nem az a fajta ember volt, aki hagyja magát lerázni; megalakította az úgynevezett "Fairlane"-csoportot és társaival egy szállodában láttak neki az általuk csak Pony-car-nak nevezett autó megtervezésének. Az első prototípus 1962 szeptemberében készült el és rögtön megnyerte mind a nagyközönség, mind a Ford vezetőségének a tetszését. Ennek a kocsinak azonban még nem sok köze volt az igazi Mustanghoz; a lapos, nyitott alumíniumkarosszériát Watkins Glenn tervezte, a kölni Ford Taunus 12M típusból átvett 106 lovas motor pedig az autó farában kapott helyet. Arra azonban jó volt, hogy a Mustang típusnevezet bedobja a köztudatba.

Az 1963-ban bemutatott második prototípus már nagyon hasonlított a sorozatgyártású géphez, csupán az autó orra tért el attól. A siker immár elkerülhetetlen volt; mikor 1964 március 9-én az első Mustang legördült a gyártószalagról, a jól megtervezett reklámkampánynak köszönhetően az emberek már sorokban álltak a Ford szalonok előtt. A neked tervezett autó-ezzel a szlogennel kínálták, és ez igaz is volt, olcsó árának köszönhetően jóval többen meg tudták fizetni, mint a Corvettet, vagy a T-Birdöt. Persze nem véletlenül volt ilyen olcsó, hiszen a sportos karosszéria ellenére a kocsi nem volt más, mint a nagy szériában gyártott Falcon típus kabrió-változata. A gyártás megkezdése után egy évvel már 418 812 darab "póniautó" szaladgált Amerika útjain. A motorválaszték kezdetben három motorból és négy teljesítményszintből állt: az alapmotor egy 2.8 literes, 100 lóerős soros hathengeres volt, aztán jött egy 4.3 literes V8-as 164 LE-vel, végül pedig a 4.7-es (vagy ahogy Amerikában jelölik 289 köbhüvelykes) V8-as 210 és 271 lóerővel. 

1965-ben a Convertible és Coupe változatok mellé megjelent a Fastback (csapotthátú) Coupe.
Ez utóbbi alapján építette meg Caroll Shelby, az AC Cobra legendás megalkotója a Corvette ellenfelének szánt Mustang Shelby 350GT változatot. A kocsi motorja a 4.7 literes V8-as volt, de annak teljesítményét Shelby 306 lóerőre tornázta föl. A 350GT az eredeti dobfékek helyett tárcsafékeket kapott, a futóművet megültették és előre állítható Koni-lengéscsillapítókat építettek be.
Ebből a változatból a '65-ös év folyamán 562 darab készült, ebből 12 volt speciális versenyváltozat.

1966-ban nem sokat változtattak a Mustangon, csupán több króm került a hűtőrácsra és a választható extrák listája is kibővült; pl. a vásárlók 34 féle utastérszínből válogathattak. Megjelent a 350GT.H, amit a Hertz-autókölcsönző részére szállítottak, valamint Shelby elkészített hat darab 350GT Convertible modellt, amelyek soha nem kerültek forgalomba, ezeket barátai számára készítette.

Az 1967-es évben átalakították a Mustangot. Megjelent a típusban az első Big-block V8-as, a 390-es (6.4 literes) 320 lóerővel. A szériamodellek is tárcsafékeket kaptak, a régi 3 és 4 sebességes automatát felváltotta az új FMX sebváltó. Shelby kihozta a brutális 500GT modellt, amelybe a 428-as (hétliteres) Big-block motort építette be, ami 355 lóerőt teljesített.

'68-ban a 289-es motor helyét átvette a 230 lovas 302-es (ötliteres) erőforrás. Extraként AM/FM rádiót is beépítettek a kocsiba. Megjelentek az USA különböző régióiba szánt speciális változatok, mint például a California Special, vagy a kissé magasabb felépítésű High Country Special. Ettől az évtől kezdve Shelby Mustangjai megkapták a "Cobra" nevet. A Mustang Cobra GT350 is megkapta a 302-es motor tuningolt változatát és megjelent a GT500KR (King of Road, vagyis az Utak Királya) verzió, ami a 428 Jet Engine-t kapta meg. 

1969-ben megszűnt a Fastback változat, helyét a SportsRoof vette át. Két új motor jelent meg: a takarékos, soros hathengeres 250-es (4.1 literes) és a V8-as 351-es (5.8 literes). Kijött a luxusos grande és a "macsós" Mach1 változat. Ez utóbbihoz megrendelhető volt a 428 Cobra Jet jelzésű erőforrás is. Ez volt a Shelby-Mustangok utolsó éve, a GT350-be is beszerelték az új 351-es motort, a GT500-as pedig megkapta a 428 Ram Air erőforrást. Azért fejeződött be a Shelbyk gyártása, mert a Ford kijött saját tuning verziójával, a Mustang Boss-al. Ebbe a kocsiba a 302-es motor megvadított, 290 lovas változatát szerelték be. Az év végén jelent meg a Boss Mustang 429, amit a NASCAR túraautó verseny számára építettek.

1971-ben radikálisan megváltoztatták a Mustangot. Az autó végképp elvesztette kompakt jellegét; igazi benzinfaló monstrummá vált. A hathengerest és a 428-ast törölték a motorkínálatból. Megjelent a Boss 351, ami 330 lóerős volt, a Boss 429 teljesítményét 370 LE-re emelték. A Mach1 rendelhető volt az összes V8-as motorral, így a fentiekkel is. 

'72-ben bevezették a 351HO változatot, megszüntették viszont a Boss 351 és az alap Boss429 típusokat.Helyettük jött ki az átalakított, alacsonyabb motor-kompressziójú Boss 351. 

1973 volt a "nagy" Mustangok utolsó éve. Különösebb változtatásokat nem eszközöltek a modellsorban. Az olajárrobbanás végképp betett ezeknek a benzinpusztítóknak, a hetvenes évek közepén teljesen megváltozott a Mustang arculata.
A Mustang II. kisebb lett méreteiben és motorikusan is; a '74-es Mustang Ghia változatban 2.8 literes, 106 lóerős V6-os teljesített szolgálatot, a '75 Mustang II Mach1-ben pedig egy 2.3-as négyhengeres! Persze azért a hetvenes években is volt izmos változat; ez pedig nem volt más, mint a legendás Mustang II Cobra II. Ennek már a nagy elődökhöz méltó ötliteres, V8-as erőforrása volt.
A harmadik sorozat sokak számára csalódás volt. A nyolcvanas évek szögletes stílusa nem igazán passzolt a Mustang névhez, a motorok teljesítménye pedig meg sem közelítette a legendás Shelby és Boss típusokéit. 1982-ben azonban megjelent az új Mustang GT. Sokan kiáltottak fel a Mustang hívei közül: a Boss visszatért! De ez nem volt egészen igaz. Az új 5.0HO jelzésű motor csak méretében (302 köbhüvelyk) emlékeztetett az immár legendává vált Bossokéra; 157 lóerejével bizony igencsak elmaradt a hatvanas évek erőművészétől. A GT-t egyébként kínálták 4.2 literes, automata sebváltós változatban is, de a többség inkább az ötlitereseket választotta.

'83-ban az ötliteres GT erejét 175 lóerőre növelték és megjelent a turbósított régi 2.3 literes négyhengeres 145 lóerővel, Turbo GT néven. Tíz évvel a régi kabriók gyártásának befejezése után újra megjelent a Mustang Convertible, amit GLX és GT változatokban lehetett kapni.
'84-ben megjelent a 165 lóerős ötliteres automata változat. Piacra dobták a targatetős változatot, a Shelby GT-k megjelenésének húszéves évfordulóját pedig a 20th Anniversary GT350 modellel ünnepelték meg. Az év végén hozták ki az ötliteres GT 205 lovas változatát. Szintén az év végén jelent meg a Mustang SVO, amiben a 2.3-as négyhengeres már 175 LE-t teljesített.

1985-ben kivették a választékból a négyhengerest, így az egyedüli motor az ötliteres maradt 210 (manuális) és 180 (automata) lóerős változatokban. 

1986-tól a négytorkú karburátor átadta helyét egy központi befecskendezőnek a GT-ben, a motor teljesítménye 200 LE lett. Megszüntették az SVO-k gyártását.
Egy évvel később átalakították az autó formáját, ami szebbé, de egyúttal jellegtelenebbé tette a Mustangot. Erre a típusra mondta azt egy újságíró, hogy "se hús, se hal". Ennek ellenére a kocsit vették, mint a cukrot, hosszú idő óta ebben az évben adták el a legtöbb Mustangot, amit talán a 225 lóerőre növelt motorteljesítménynek is köszönhettek. 

1989-ben beszüntették a targa gyártását. Kijött az 5.0LX Sport, illetve a jubileumi "25 Year" külön széria. 

A '90-es modellévben külsőleg nem változtattak a még mindig igen sikeres típuson, viszont rendelhetővé vált a légzsák.
Aztán a következő három évben hirtelen nagyon visszaestek az eladások. Ez nem is csoda, hiszen a konstrukció már tíz éves volt, és már sokan várták a IV. generációt. Azért az utolsó gyártási évben még szolgált egy meglepetéssel az öreg Mustang. '93-ban bemutatták az SVT Mustang Cobrát, amiből abban az évben sikerült is eladni ötezer darabot. Szintén '93-ban egy prototípus is jelentkezett, a Mustang MachIII, ami már a következő évezred izomautóját előlegezte meg.

 

 

'94-ben aztán kijött a várva várt IV. generáció. Ez aztán nem okozott csalódást! Az SN95 gyári jelzésű új Mustang formailag az eredeti, I. szériás gépekre emlékeztet, és ezzel megfogták a vásárlókat.
A gép alapmotorként egy 148 lóerős V6-ost kapott. A régi ötliterest leváltotta az új 4.6 literes Modular V8-as 215 lóerő teljesítménnyel. Ennek 305 lóerősre vadított változata kapott helyet az SVT Cobrában. A legvadabb Mustangokat manapság a cég saját tuningcsapata az SVT (Special Vechiles Team), illetve a Saleen tuningcég készíti. Az SVT 1998-ban rukkolt ki a Mustang Super Stallionnal, amelynek 5.4 literes V8-asa 590 LE-t teljesít, végsebessége pedig 285 km/h.

A Saleen S281 és S351 jelzésű Mustangjai már jó névre tettek szert, emellett a cégnek saját versenyistállója van, ami Mustangokat versenyeztet a különböző amerikai kupákban. 

Az új Mustang is jó darab; az idén nyáron bemutatott SVT cobra R változat kb.350 lóerő teljesítményű, végsebessége 275 km/h körül van.
A jelenlegi nem túl rózsás helyzet ellenére a Mustang, a Ford vadlova tovább fog vágtatni a XXI. században is. 

Folyt.köv...

Forrás:Farkas Sándor
http://irisz.sulinet.hu/eletmod/hobbi/auto/mustang.html